Okostelefonos Androidok a táblagépeken
Amikor az Android rendszer fejlesztése elkezdőtött, még nem létezett az a termékkategória, melyet most táblagépnek hívunk. Az egész rendszer valószínűleg az akkor még erősen piacvezető Symbiant akarta megszorongatni, plusz megjelenésekor egy ideje már piacon volt az iPhone is, melynek felhasználói felülete ugye teljesen újnak számított, a Google-nek tehát az is célja volt, hogy az Apple-t megszorongassa. Plusz szinte biztosra vehető, hogy a cégóriás elég jól látta a piac jövőjét, tehát komoly üzleti terv is volt az egész koncepció mögött, de annak a táblagépek nem voltak részesei.
A TabletPC-k nem jutottak el minden háztartásba
Mert miért is lettek volna? A Microsoft által megálmodott TabletPC-k nem tudtak beférkőzni a mainstream szektorba, a UMPC-vonal pedig szintén csődött mondott, egészen az iPad tavalyi megjelenéséig úgy tűnt, hogy a világnak még nincs szüksége efféle ketyerékre. Aztán csak megjelent az Apple táblagépe, mely elképesztő eladásokat produkált, a cégek pedig három irányt választottak; vagy elkezdtek saját operációs rendszert fejleszteni (RIM, HP, bár utóbbi vállalatnál azért kicsit összetettebb a dolog), vagy hozzányúltak az Androidhoz, vagy az asztali Windows 7 operációs rendszert használták fel készülékeiknél. Már akkor is látszott, hogy az Android kérdéskört egyedül a Samsungnak sikerült jól megfognia, a Galaxy Tab mellett ugyanis semelyik gép nem produkált kiemelkedő eladásokat. A többiek sokszor már a túl gyenge hardvernél elrontották az egészet, de önmagában az erős vas sem bizonyult tuti receptnek, a jó használhatóságot, az egységes felhasználói interférszt vagy az alkalmazásletöltés meglétét ugyanis ez sem garantálta. Sorban kerültek hát piacra a kevésbé használható androidos táblagépek, melyek között voltak azért jók is, de a Samsung megoldásán kívül tényleg semelyik nem tudott labdába rúgni, főleg nem az iPad mellett.
Samsung Galaxy Tab
A Google pedig látta mindezt, ezért elkezdte fejleszteni a Honeycomb nevű Android-variánst, melyet bár a rendszer 3.0-s változatának hívnak, tulajdonképpen egy teljesen különálló vonalról van szó, melyet táblagépekre optimalizáltak. Ez elsődlegesen abban nyilvánul meg, hogy a rendszer kezeléséhez már nincs szükség dedikált (azaz fizikailag is létező, különálló) gombokra, mindent az érintőképernyőről vezérelhetünk. Érdekes belegondolni, hogy az iPhone-t annak idején mennyien kritizálták a fizikailag is létező "vissza" és "menü" gombok hiánya miatt, pedig az Apple csinálja jól, azt a rendszert ugyanis gond nélkül át tudták ültetni az iPadre, elég volt megnagyítani a képernyőn lévő elemeket. Az Androidnál pedig sokkal neccesebb a történet, a fizikai gombok elhelyezése macerás, sok táblagépen olyan szerencsétlen helyen vannak, hogy a felhasználók lépten-nyomon rátenyerelnek akkor is, ha nem akarnak. Meg persze ott van a felhasználói felület kérdése, az Androidra azért ráfért már egy kis vérfrissítés, ugyanúgy, mint az iOS-re, de ezt az Apple valamiért nem hajlandó meglépni; azaz elképzelhető, hogy az Android most előnyhöz juthat, ugyanis egy 2011-ben is frissnek ható dizájnnal tud előrukkolni, ami a több éve ugyanúgy kinéző iOS-szel szemben komoly fegyvertény lehet.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
