Hardver, operációs rendszer
A Samsung persze nem szédült meg a Google megkeresésétől és nem kívánt vetélytársat állítani saját csúcsmodelljének. Ennek megfelelően a hardvert egyszerűen átpakolták a Galaxy S-ből. Ugyanaz az 1 GHz-es Hummingbird processzor dobog benne, ahogyan a PowerVR SGX540 grafikus gyorsító és az 512 MB RAM is egyezik. Ezzel amúgy nincs alapvetően baj, hiszen egy erős, jól működő csomagról van szó (Quadrant tesztben 1600 pontot teljesít). A gond csak ott van, hogy míg a Nexus One a maga idejében a legerősebb volt hardveres téren, a Nexus S csak egyike a legerősebbnek. Ráadásul a nyakunkon vannak a kétmagos modellek, amik bizony jóval túlszárnyalják ezt a teljesítményt is. Hozzátenném, hogy az átlag felhasználó igényeit ez is bőségesen kiszolgálja. Amiben viszont a Nexus S abszolút első, az a rendszer. Ez az első készülék, melyen az Android 2.3, más néven Gingerbread verziója teljesít szolgálatot (a mi példányunkon már a legfrissebb, 2.3.2-es változat volt). A 2.3-as rendszer újabb változásokat hozott a korábbiakhoz képest, amelyek többsége nem is látható.
Ahogy az első Google mobil, úgy ez is amolyan fejlesztői referenciának számít, tehát szó sem lehetett semmilyen egyedi felületről, amit látunk, az maga a nyers Android. Ezzel viszont nincs semmi gond. Egyfelől a sima felület is jól használható, ráadásul így biztosan gyors is marad a készülék. Másfelől percek alatt feltelepíthetünk számos szoftvert, melyekkel gyorsan módosítható a kinézete. Az általam is használt LauncherPro a legkisebb gond nélkül működött rajta, talán még a gyárinál is gyorsabban, szóval csak rajtunk múlik, mit hozunk ki belőle. Azt hozzá kell tennem, hogy a kissé felújított, 3D-s menü nem igazán nyerte el a tetszésem. Eléggé hasonlít a LauncherPro hasonló megoldására, viszont azzal ellentétben itt az alsó „görbített” részen nem érzékeli a görgetést, ami elég érthetetlen. Ezt leszámítva elsőre semmi változást nem látunk a 2.2-höz képest. A főképernyő maradt öt oldalas, ezeket szabadon teleszórhatjuk widgetekkel vagy parancsikonokkal. Jobban belemélyedve találhatunk néhány új beállítást és opciót, az újítások jelentős része viszont a rendszer kódjában történt. Apróság, de nekem tetszett az általam „Videoton effekt” névvel illetett új képernyő kikapcsolási animáció.
A natúr Google rendszerrel együtt adja magát, hogy különösebb extra szoftvereket nem kapunk. Persze a saját szolgáltatások be vannak integrálva, tehát van Gmail, Gtalk, YouTube kliens, meg Google Voice hang alapú kereső, Google Search, természetesen Google Maps is, a hozzá tartozó dolgokkal (Latitude, Places, Navigation). Az egyedüli extra a Google Earth, amely még a kezdetekkor is elérhető volt, majd eltűntették, pedig igazán jópofa cucc, főleg egy olyan, szenzorokkal és érzékelőkkel teletömött mobilnál, mint a Nexus S. Nincs tehát gyárilag se fájlkezelő, se dokumentumolvasó, ám ez megint csak nem óriási hiba, hiszen ezek percek alatt beszerezhetők a Marketen. Még annyit hozzátennék, hogy az általam kipróbált programok mind működtek rajta, néhány program befagyás előfordult, azonban a rendszer stabilan, gyorsan és fagyás nélkül működött. A kellő mennyiségű RAM miatt a multitask sem jelentett megerőltetést számára.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
