Samsung SGH-D900

Mikor 2004-ben megjelent a Samsung D500 hatalmas sikert aratott. Várható volt hogy lesz utódja. Lett is. 2005-ben megjelent D600 néven, sok újítás volt benne, ugyancsak nagyon sok felhasználó döntött mellette. 2006 elején felröppentek a hírek a következő utódról, akkor még D870 néven. Júniusban végül D900 néven megjelent a nagyközönség előtt.

A Külső: A telefont kivéve a dobozából, találunk mellette még egy töltőt, adatkábelt és egy sztereó headsetet. A telefon, mondhatni elég szépre sikerült. A telefon slider, azaz csuszkás, ha valaki még nem tudná. A kijelző alatt található két soft gomb, a navigációs billentyűk, a fel- és letevő gombok és a törlésre hivatott billentyű. A felhasznált anyagok nagyon jó minőségérzetet adnak. A hátlap az általam ''szőrös műanyag''-nak nevezett anyagból készült. A telefon vastagsága, illetve a vékonysága meglepő, főleg, hogy a szétcsúsztatás után, hátul előbukkan a 3 megapixeles kamera, a segédfény és egy pici tükör, de erről később. A számgomboknak jó a nyomáspontjuk, csak picit talán messzebb is lehetnének egymástól. Maga az összkép nagyon bíztató.



Kijelző, menü, telefonkönyv, üzenet: Az összecsukott telefon hangsúlyos része a kijelző, ami ráadásul QVGA és 262 ezer színnel operál. Amit el lehet mondani róla, azt már mindenki tudja. Pixelmentes, gyönyörű. A méretével sincs baj. A menü a megújult BlackUI. Szerintem, jól megy az egyszerű, fekete menü a telefon kinézetéhez. A menü 9 ikonos, és mindig a legutoljára használt menüpontnál találjuk magunkat, ha belépünk. A háttérkép lehet saját vagy a téma, ami nem más, mint a Parlament (persze csak nálunk, mert minden más országban eladott készülékben az ország saját nevezetessége található). Amit nappal madarak repkednek körbe, éjjel pedig fényárban úszik csillaghullás közepette. Szóval nagyon látványos. A menü lehet listás vagy ikonos, az ikonos szebb. Az iránygombokhoz szabadon rendelhetünk funkciókat. A telefonkönyv 1000 kontakt eltárolására képes. Semmi változás. Együtt listázza a SIM és a telefonszámokat. Egy névhez sok adat tárolható. A teljesség igénye nélkül: Faxszám, e-mail, szülinap, otthoni szám, kép, csengőhang, csoport, stb. Az üzenetírásnál mindig látjuk, hogy hány karakter írhatunk még 1 üzenetbe, vagy ha nagyon el vagyunk szállva pénzügyileg, akkor akár 12 SMS-t is egybeírhatunk. Az MMS mérete 295KB lehet. Ha kamerával készült képet szeretnénk küldeni, akkor a telefon lekicsinyíti 640*480-ra. Az e-mailen küldhető és fogadható legnagyobb méret is 300KB, de a fájl formátumára ügyet sem vet, még olyan is lehet, amiről hírből sem hallott.




Multimédia: Csúsztassuk szét a telefont, és előbukkan hátul a 3 megapixeles, autófókuszos, segédfényes kamera. Jól hangzik, és a beállítások is igen sokrétűek. Például: ISO, méret, minőség, a kereső üzemmódja, fehéregyensúly, stb. Az autófókusz csak miután lenyomtuk az exponáló gombot, utánamér. Elég ügyes még így is, jó kis makrókat lehet vele összehozni. Viszont elég stabil kéz szükséges hozzá, mert könnyen elmosódhat a kiszemelt áldozat. Tesztfotók:[link] [link] [link]
A repertoárba beletartozik még a képszerkesztő.
A videó felbontása 352*288, kissé kásás (nem a Tamás) de ezen kívül egész jó minőségű. A hosszát csak az aktuális memória nagysága határozza meg. Tesztvideó: [link]
Az MP3-lejátszó fut a háttérben, a telefon csörög és rezeg egyszerre. Vajon meghallgatták a megannyi könyörgést? Nem tudni, de az biztos, hogy jó irányban haladnak a tipikus Samsung hibák kijavításában. Visszatérve az MP3-lejátszóra, van benne hangszínszabályzó, ismétlési mód, térhangzás (csak ezt ne!), és a megjelenést is változtathatjuk két séma közül. A gyári füles közepes, de ha hívás jön, nem a fülesben csörög, hanem a telefon hangszóróján keresztül.
Mint már említettem, csörög és rezeg egyszerre a telefon. A csengőhang bármilyen MP3 lehet, de fájó pont, hogy még mindig nem lehet saját az SMS-hang, marad a gyári választék. A hangerőre nem lehet panasz.




Alkalmazások, egyebek: Az alkalmazások között találjuk a Picsel Viewert, amivel Excel, Word, PowerPoint dokumentumokat, és PDF-fájlokat nézegethetünk. A telefonban van tv-out, de gyári tartozékok között nincs hozzá kábel, pedig az előző modellhez adtak. A naptár egyszerű, egy naphoz négy fajta esemény vehetünk fel (találkozó, évforduló, vegyes, feladat) amihez rendelhetünk időpontot, és hangot. Az ébresztőórából 3 van, megadható, hogy a hét mely napján zenéljen. A kikapcsolt állapotban csengést külön lehet beállítani (ez miatt először jól elaludtam). A szundi fixen 5 perc. Van még nekünk jegyzetek, diktafon, világóra, számológép, mértékegység átváltó, stopper, és visszaszámlálás.
7 játék van gyárilag a telefonon: Cannonball (faltörögetős), Forgotten Warrior(mászkálós), Freekick (szabadrugós), Arch Angel (repülős), Asphalt 2 (autós), Tetris, Sonic (kék sünnel hasítani). Egyik se kötött le igazából.

Akkumulátor, adatávitel: A telefonban van GPRS, és EDGE, a 3G hiányzik. A telefont a számítógéphez USB-n keresztül, vagy Bluetooth-on lehet csatlakoztatni. Mindkettő 2.0 verzió, sebességgel nincs gond. Az USB beállításoknál megadhatjuk, hogy modemként, avagy háttértárként akarjuk használni a telefont. Ez egy ki-be kapcsolás után vissza áll mindig alapértelmezettre, ami jelen esetben a modemet takar. A jelenség miértjére még nem jöttem rá.
A telefon egy töltéssel kurta 3 napot ment. Ez nem olyan rossz egy ilyen vékony telefontól. Bár 1 nap alatt is le lehet meríteni.

Összegezve a dolgokat, egy olyan telefont kapunk, ami mindenből ad egy nem kiemelkedő, de jó minőséget (kamera, MP3).
A minőségi összerakás most annyira nem sikerült, mert összecsukott állapotban, vagy 1 mm-t oldalirányba mozog, és ha rázza az ember (a telefont) akkor meg zörög a csúszó mechanikába valami (egyedi eset, másnál nem csinál ilyet). De ezt leszámítva még mindig vajpuhán csusszan.
Én csak ajánlani tudom.
A képeket a Mobilaréna biztosította!